A nyugdíjba vonulás nagy dolog, és meghatározó pillanat egy ember életében. Egy fejezet lezárul, és elkezdődik egy új. Hiszen tény, hogy a nyugdíjba vonulás valaminek a végét, egy karrier lezárását jelenti, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy egy új életszakasz kezdete is egyben.
Lelovicsné Kiss Ágnes a salgótarjáni Egészségügyi Szakiskolában 1982-ben szerzett általános ápolói végzettséget, ezt követően lett a Szent Lázár Megyei Kórház dolgozója.
Az intézmény Sebészeti osztályán kezdte el hivatása gyakorlását, ahol három műszakban ápolónői tevékenységet végzett. Munkája során nagy empátiás készséggel, odaadással és lelkiismeretesen ápolta a rászoruló betegeket, akik közvetlensége, embersége miatt tisztelték és szerették.
Tevékenységére az új iránti fogékonyság, a korszerű ismeretek megszerzésének igénye volt jellemző. Ennek érdekében folyamatosan képezte magát.
2005-ben kinevezést nyert Sebészeti Osztály főnővéri teendőinek ellátására. Szervezői, irányító készségének fejlesztése érdekében 2008-ban az ETI budapesti tagozatán egészségügyi menedzser tanfolyamot végzett.
A salgótarjáni Kanizsai Dorottya Egészségügyi Szakközépiskola gyakorlati képzésében jelentős szerepet vállalt. Biztosította a feltételeket és részt vett a gyakorlati vizsgák sikeres megvalósításában, lebonyolításában. Kiváló irányító készsége, a minőségi munka iránti igénye nem csak a betegek, hanem a kollégái részéről is elismerést váltott ki. Kezdetektől a Magyar Ápolási Egyesület tagja. Az egyesület életében aktívan részt vállalt. A menedzsment nevében Dr. Kadlótné Klement Szilvia ápolási igazgató, Csikos Dóra Rendelőintézeti-gondozói igazgató, Jegesi Lászlóné főnővér és az intézmény osztályos főnővérei kívántak boldog nyugdíjas éveket.
„A fiatalság a főfogás, az öregkor a desszert.”
