Budapesten született és ott töltötte gyermekéveit, majd az orvosi diploma megszerzését követően esztendőkig Jemenben dolgozott neurológusként. Nógrád megyéhez összességében közel negyven esztendő köti, aminek jelentős részét kórházigazgatóként töltötte Balassagyarmaton, majd Salgótarjánban. Dr. Szabó Géza munkáját Varga Ferenc-díjjal ismerte el a közelmúltban a Magyar Kórházszövetség.
Családjából senki sem dolgozott az egészségügyben, dr. Szabó Géza évtizedekkel ezelőtt mégis a gyógyítás mellett kötelezte el magát. A betegágy mellett végzett munkáját kollégái unszolására cserélte az igazgatói székre, azonban még néhány évvel ezelőtt is vállalt ügyeletet, így nem szakadt el teljesen a gyógyítástól sem.
– A szakmai szálon kívül van valamilyen más kötődése Nógrád megyéhez? Hogyan került a balassagyarmati kórházba?
– Budapesten születtem, oda jártam általános és középiskolába is. 1977-ben „summa cum laude” minősítéssel végeztem a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen. Abban az időben a fővárosban egy meghirdetett állásra több mint százan jelentkeztünk, így nem sikerült ott elhelyezkednem. Ezért Balassagyarmaton kezdtem el dolgozni.
– Kevesen tudják önről, hogy hat évet töltött a Jemeni Köztársaságban.
– Mindig a kihívásokat kerestem, nagyon szerettem utazni. Az akkori szabályoknak és lehetőségeknek megfelelően diákkoromban is sok helyen megfordultam. Ezért pályáztam külföldi munkavállalásra, érdekeltek a fejlődő országok. 1988. február 18-án utazhattam ki a családommal, feleségemmel és a két lányommal a Jemeni Köztársaságba.
– Hogyan emlékszik vissza azokra az évekre?
– Nagyon érdekes és új, addig ismeretlen világ volt számomra, aminek a szabályaihoz alkalmazkodni kellett. Nagy barátsággal fogadtak, jól éreztem magam a Sana’a-i egyetem oktatókórházában, ahol jó körülmények között, a betegágy mellett dolgoztam neurológusként. Abban az időben 17 nemzet orvosai gyógyítottak ott együtt, közülük sokan Magyarországról érkeztek. Amikor 1994-ben lejárt a szerződésem már honvágyam volt, akkor költöztünk haza.
– Miért döntött úgy, hogy a betegágy melletti munkát az igazgatói székre cseréli?
– A régi balassagyarmati kollégák kerestek meg, hogy vállaljam el a Dr. Kenessey Albert Kórház-Rendelőintézet vezetését. Első körben nemet mondtam. Mivel nem volt eredményes a kórházigazgatót kereső eljárás, fél évvel később újabb pályázatot írtak ki a posztra. Ekkor már engedtem az unszolásnak és beadtam a jelentkezésemet. A helyi képviselő-testület 1995 novemberében döntött úgy, hogy rám bízza az intézmény vezetését, a következő hónapban már el is kezdtem a munkát.
– Nem bánta meg a döntést? Nem hiányzott a gyógyító tevékenység?
– Kezdetben úgy terveztem, ha már bizalmat szavaztak nekem a kollégáim, nem futamodok meg a feladat elől, és három-négy évig dolgozok igazgatóként. Azért, hogy ezt a lehető legjobb tudásom szerint tegyem, levelezőn elvégeztem a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemet is. Azonban mindig is a betegágy mellett éreztem igazán otthon magam, így kezdetben a járóbeteg ellátásban és a szakrendeléseken is vállaltam feladatot. 2010-ig a szécsényi szakrendelőben is fogadtam pácienseket, 2015-ig rendeltem Balassagyarmaton is, az ügyeletekből pedig még az utolsó évben is kivettem a részem.
– Végül a tervezett három-négy évből huszonöt lett. Mire a legbüszkébb a megvalósult fejlesztésekből?
– Az évek során több ütemben, több milliárd forintból újult meg az intézmény. Összesen ötezer négyzetméteren történetek jelentős átalakításokat és felújításokat, 900 négyzetméteren pedig új építkezés valósult meg, főleg európai uniós forrásból. A legbüszkébb azonban arra vagyok, hogy 2000 decemberében munkába állt az első CT-gép Balassagyarmaton. Ezzel olyan képalkotó diagnosztikai lehetőség nyílt meg, ami gyakorlatilag az akkori kor igényeinek megfelelővé tette az ellátást.
– 2021 január elsejével Kásler Miklós emberi erőforrások minisztere megbízta a Nógrád Vármegyei Szent Lázár Kórház vezetésével. Hogyan fogadta a döntést?
– Nehéz szívvel hagytam ott a balassagyarmati intézményt, de úgy vélem, mindig nyitottnak kell lenni az új kihívások felé. Salgótarjánban egy szakmailag jól felkészült, a megye egészségügyét szem előtt tartó, felelősségteljes kollektívát találtam. Itt az onkológiai beruházás beindítása volt a feladat, amit sikerült jól megoldani. Kiválóan képzett, az országban elismert szakemberek dolgoznak most Salgótarjánban. Mindezt egy világszínvonalú orvostechnológia használatának lehetőségével teszik.
– A Varga Ferenc-díjat a határon túli kórházvezetők összefogásáért és a hátrányos helyzetű térségek egészségügyének képviseletéért ítélte önnek a Magyar Kórházszövetség.
– Akkor kaptam ezt a két fontos területet, amikor tíz éve beválasztottak a Magyar Kórházszövetség elnökségébe. Hazánkban vannak teendők a hátrányos helyzetű területek egészségügyével kapcsolatban, a felzárkóztatás pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy az ország minden egyes pontján azonos minőségű ellátást kaphassanak a betegek. Szívügyem a határon túli magyar kórházak és vezetőik sorsa. A Magyar Kórházszövetség elnökével, Velkey Györggyel közösen végezzük ezt a feladatot. A Felvidéktől kezdve Kárpátalján, Erdélyen, a Partiumon át egészen a Vajdaságig kiváló kapcsolatot ápolunk a kollégákkal.
– Mindezek tükrében, hogyan látja a megyei egészségügy helyzetét?
– Feladatunk, hogy egy jó megyei együttműködés keretében, az adott szakmapolitikai és strukturális környezetben a lehető legjobb ellátást nyújtsuk a betegeknek. Nógrádban jelentős infrastrukturális fejlesztések voltak az egészségügyi ellátás javítása érdekében mindhárom kórházban. Ezek eredményeként az intézményekben jó körülmények között, modern orvostechnológiai eszközökkel kezeljük a betegeket. A rendelkezésre álló humán erőforrás szűkösen elég a feladatok elvégzéséhez, viszont az itt dolgozó kollégák alapvetően jól felkészültek és tisztességes munkát végeznek.
– Mit lehet elárulni a családjáról?
– Két leánygyermeket neveltünk a feleségemmel együtt. Az idősebbik jogot végzett és Nyugat-Nógrádban dolgozik körjegyzőként. A fiatalabb lányunk pedig pszichológusként praktizál Londonban. Szerencsére még édesanyám is köztünk van, betöltötte a 96. életévét és Budapesten él, ahol rendszeresen látogatjuk.
